Amikor a lányaim 2 évesek lettek, elérkezettnek láttam az időt, hogy legyen egy igazi adventi naptáruk. Mivel sehol nem találtam olyat (elérhető áron), ami tetszett volna, úgy döntöttem, hogy én készítem el. Erre a csizmás változatra esett a választásom, ami igaz, hogy időigényes, de végtelenül egyszerű, bárki képes megcsinálni. Mondjuk valószínűleg sokkal hamarabb kész lett volna, ha már akkor lett volna varrógépem :P. A befektetett időért viszont kárpótol, hogy csak egyszer kell elkészítenünk, utána még évekig használhatjuk :). Másik nagy előnye, hogy mivel viszonylag nagyok, egy csizmába belefér több gyerek meglepetése (nálunk jelenleg 3).
Az első lépés a hozzávalók beszerzése. Ez nem túl bonyolult, megtervezzük, hogy kb mekkorák legyenek a csizmák (az enyémek 17*15 cm-esek), ezt megszorozzuk 48-cal, és megkapjuk, hogy mekkora piros filc anyagra van szükségünk. Minden csizmára kell még egy 24*5 cm-es fehér csík, valamint még egy kevés ugyanebből a fehér anyagból a számoknak. Végül szükségünk lesz még cérnára, amivel összevarrjuk a csizmák két oldalát, és ragasztóra, amivel ráragasztjuk a számokat és a csíkokat. Az akasztókat én ugyanebből a piros filcből készítettem, de természetesen ezt variálhatjuk ízlés szerint.
Az elkészítés:
Papírból sablont készítünk, majd megrajzolunk 48 csizmácskát a piros filcre. Meglehetősen monoton tevékenység, én kb a 20. után nagyon untam már, így egy idő után felváltva vágtam és rajzolgattam. Ebből következik, hogy a következő lépés a csizmák kivágása.
Ezután jön a leghosszabb, leglassabb, legidegőrlőbb rész: össze kell varrni a csizmákat kettesével. Varrógéppel ez egy pillanat műve lett volna, így viszont maradt a napokon át tartó varrogatás – kézzel. (Hozzáteszem, hogy 2 pici mellett eleve nehezen szakítottam időt az alkotásra).
Következnek az akasztók. Először ragasztottam őket, majd amikor kezdtek szétesni, tűzőgéppel odatűztem a csizmákhoz. Végül a varrás lett az egyetlen tartós megoldás. Fontos, hogy a fehér csík felragasztása előtt tegyük meg, mert így nem látszik a varrás nyoma.
A végére maradtak a fehér csíkok és a számok. Kivágjuk őket, és ráragasztjuk a csizmákra.
Sorban felfűzzük a csizmákat egy hosszú madzagra / szalagra, vagy ahogy én tettem, egy nagyon hosszú filc-csíkra. Ennek az a hátránya, hogy idén már kezd elszakadni pár helyen (ez lesz a 4. idény), úgyhogy valószínűleg lecserélem valami tartósabb dologra.
Végül néhány tipp – elsősorban kisgyerekeseknek -, hogy mit is tegyünk bele:
Az első, és legfontosabb, hogy ha kicsik a gyerekek, semmiképpen ne töltsük meg az összes csizmát egyszerre, mert annak csak az lesz a vége, hogy már rögtön az első napon kiszedik az összeset. Nálunk az alakult ki, hogy minden reggelre az angyalkák hoznak az éppen soron következő csizmába valami apróságot. Na de hogy mi legyen ez az apróság:
