A hangyák és a levéltetvek

A hangyák és én nem vagyunk jóban. Pár évvel ezelőtt még Budapest olyan részén laktunk, ahol régen kertészet volt, így azon a területen nagyon elszaporodtak a hangyák. Annyira, hogy a mai napig tavasztól őszig ellepik a házakat, az emelet sem akadály számukra. Az egész lakásban masíroztak fel-alá, ha bármit is elöl felejtettem, kis idő múlva kialakult egy újabb útvonaluk. A legdurvább az volt, amikor lázasak voltak a gyerekek, éjszaka kaptak lázcsillapító szirupot, és mivel egyébként is keveset aludtunk, gondoltam majd reggel elmosom a szirup adagolóját, és felraktam a fejünk fölé a polcra. Reggelre a fejünk fölött volt az újabb járat. Kipróbáltam mindenféle népi módszert, már úsztunk a sütőporban és a szódabikarbónában, de végül csak az erre szakosodott hangyairtók tudtak enyhíteni a helyzeten.

Most, hogy kertes házba költöztünk, úgy gondoltam, hogy amíg nem jönnek be a házba, békében élhetünk egymás mellett. Tévedtem. Mivel organikus kertet szeretnék kialakítani (vagy más néven a permakultúra szellemében, már amennyire egy ilyen kicsi kertben lehet), már télen olvasgattam, hogy mi ellen hogyan kell vegyszerek nélkül védekezni. Amikor pedig az áfonyabokrokon megjelentek a hangyák, be is ugrott, hogy mintha olvastam volna valamit a hangyák és a levéltetvek kapcsolatáról. Nem tévedtem, az áfonyán szép kis tetűkolóniák növekedtek.

A kapcsolat lényege pedig a következő: a levéltetvek egy édes anyagot választanak ki, aminek a neve mézharmat. Ezt az anyagot a hangyák nagyon szeretik, ezért a tetveket fejőstehénként tartva addig simogatják, amíg a potrohukon meg nem jelenik egy sárga pötty. Ezután ezt lenyalogatják, és simogatják őket tovább. Amivel az a probléma, hogy a mézharmat előállításához a tetveknek szívogatniuk kell a növényt, amin éppen tartózkodnak. És minél több mézharmatot állítanak elő, annál többet kell nekik is enniük, tehát a növény is annál gyorsabban épül le.

Most tehát megindul a harc, mégpedig több fronton. Elsőnek a csalánlevet vetem be, beáztattam szárított csalánleveleket vízbe, hagytam állni 2 hétig, és ezt a koncentrátumot vízzel higítva permetezgetem a tetves növényeket (egyenlőre az áfonya mellett a spenótot). Az erjedt csalánlé szaga engem már elűzött, remélem a kis kártevőket is el fogja hamarosan…

Ezzel párhuzamosan összekeverek porcukrot sütőporral, és szétszórom a bolyok körül. A cukorral együtt megeszik a sütőport is, és elvileg felrobbannak tőle.

Olvastam, hogy a levendula elriasztja a hangyákat, de ez végérvényesen megdőlt, amikor megláttam ezt:

Ha találok, próbálkozom még a gilisztaűző varádics betelepítésével, állítólag ez is riasztja a hangyákat, remélem nem úgy, mint a levendula :).