Sok fórumon és blogon vérre menő viták alakulnak ki arról, hogy ki neveli jobban a gyerekét, melyik a “helyes” megoldás. Miközben ha körülnézünk kicsit a világban, egymásnak teljesen ellentmondó nevelési elveket találunk, és valahol mindegyik út jó lehet.
- Kongóban az aka pigmeusok apukái nagyon aktívan részt vesznek gyermekeik nevelésében. Ugyanúgy hordozzák, etetik, ölelgetik őket, mint az anyukák, sőt, ha az anyának éppen más dolga van, az apák is mellre teszik a csecsemőket (természetesen ők csak megnyugtatás céljából). Az aka apák több időt töltenek gyermekeikkel, mint bármely más kultúrában, meg is választották őket a “legjobb apáknak” a világon.
- Vietnámban (és még sok másik országban) a szobatisztaságra való nevelés a születéssel kezdődik. Az első hetekben valahányszor a babák pisilnek, az anyukák egy fütyülő hangot adnak ki, ezzel kialakítva egy pavlovi reflexet. És működik, 3 hónapos korukra a kicsiket a wc fölé emelik, fütyülnek egyet, és a babák tényleg pisilnek. 9 hónapos korukban már egyáltalán nem használnak pelenkát.
- Kenyában a kisii törzs anyukái soha nem néznek gyermekeik szemébe. Sőt, ha a baba keresi a szemkontaktust, anyjuk rögtön elfordítja a fejét. Ennek a furcsa szokásnak a gyökerei a kisii kultúrában keresendőek. Míg a nyugati világban a szemkontaktus kerülése a félénkség vagy a bűntudat jele, addig a kisii törzsnél a szemkontaktus az erő jele, és nagyon szigorú szabályok vannak arra vonatkozóan, hogy kire nézhetnek rá. Ezzel a kisii gyerekeket arra nevelik, hogy ne akarják felhívni magukra a figyelmet.
- Polinéziában amikor a gyerekek elkezdenek járni és beszélni, szüleik már egyáltalán nem játszanak velük. Hagyják őket, hogy együtt fedezzék fel a világot, tanuljanak egymástól. A nagyobbak látják el a kisebbeket, így a szülőknek is sokkal több idejük van arra, hogy a közösség számára hasznos dolgokkal foglalkozzanak (pl főzés, halászás, stb).
- Argentínában (és sok más Dél-Amerikai országban) a gyerekek késő estig fent maradnak, sőt, ők is szüleikkel tartanak, ha elmennek szórakozni, étterembe, stb.. Sehol sem nézik ki őket, mindenhol részei a társaságnak, az éttermekben a pincérek külön foglalkoznak velük is. A születésnapi bulik rendszerint este kezdődnek, és teljesen természetes, hogy megy az egész család.
- Japánban ha a gyerekek összeverekednek, vagy veszekednek, a szülők nem avatkoznak közbe. A “figyelve várás” alapelvét érvényesítik, hagyják, hogy a gyerekek maguk oldják meg a konfliktust. Úgy gondolják, így fejlődnek legjobban a szociális képességeik. Ha egy szülő mégis igazságot tenne, számukra az a gyerek önállóságának nagyfokú megsértése lenne.
- Dániában különleges módon szabadulnak meg a cumitól a gyerekek (vagy inkább a szülők). Egy játszótéren kijelöltek fákat, amelyek ágaira felakaszthatják az utolsó cumijukat a kicsik, így mondva neki búcsút.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: